A Dunaharaszti és Vecsés között kijelölt új M0 autópálya-szakasz nyomvonalán egy jelentős avar kori temető sírjait tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum régészei. A terület nem volt érintetlen: a sírokat a 8. században megbolygatták.

A lelőhely a Gyáli patak 2. ága mentén, egy homokdomb északkeleti lejtőjén húzódik, ahol az intézmény Ős-, és Népvándorlás kori Osztályának munkatársai mintegy 6000 négyzetméternyi felületen végeztek feltárásokat. Itt két egymástól némileg elkülönülő, jól körülhatárolható egységet alkotó sírcsoportból álló avar temető mintegy 170 sírját tárták fel. Ezek szinte mindegyike bolygatott volt: rendszerint a felső-testet, alkalmasint csak a koponya környékét vagy a deréktájat érintik, és nem ritka azonban a sírok teljes feltúrása sem.



A rablógödrök és a sírokból előkerült maradványok alapján bizonyosnak mondható, hogy a rablásokra, nem sokkal a temetkezések után kerülhetett sor. Ennek ellenére a megmaradt, és regisztrálható beásásokból, és falenyomatokból további információkat nyerhettünk a temetkezési szokásokról, és a sírszerkezetekről. A leggazdagabbnak tekinthető, csak részben bolygatott férfisírokból varkocsszorítók, préselt-, illetve öntött övveretek és szíjvégek mellett, szablya-, illetve kard, valamint kések, csatok, csonteszközök, és reflexíjak csontmerevítő lemezei kerültek elő.



A női sírok nagy részében voltak fülbevalók, gyöngyök, orsógombok, csont tűtartó, illetve tojások maradványai. Többségükben azonban többnyire csak övcsatok, vas kések és függesztő karikáik, valamint kerámia edények orsógombok maradtak.

A feltárt objektumok, a sírrítusok és a megmaradt leletek alapján a lelőhely az i.sz. 7-8. század fordulójára, illetve a 8. századra keltezhető.

Horváth M. Attila, az Aquincumi Múzeum régésze szerint a temető azért is értékes, mert ezen a vidéken még nem nagyon találtak avar kori leleteket. A Múlt-kornak adott interjúban elmondta: az, hogy 170 sír került elő, önmagában is nagyon jelentős, mert Budapest területén még nem találtak hasonlót. A hozzá tartozó település nyomai még nem kerültek elő, de a régész szerint a kapcsolódó lakóhelyek pár kilométerre lehetnek.

A terepi munkák a lelőhelyen november elején fejeződtek be, a gazdag leletanyag restaurálása jelenleg is folyik. A legszebb leleteket 2010 tavaszától állítják ki az Aquincumi Múzeum Van új a föld alatt című, az előző év legszebb budapesti leleteit bemutató kiállításán.

Még több kép a BTM oldalán

forrás: www.mult-kor.hu